Legutóbb azt ígértem, hogy beszámolok arról, h miként sikerült az ozzykat megszaratni. Bizony volt idő, mikor sűrűn látogatták a mellékhelyiséget. Aztán arra is rájöttünk, h mivel nem minden esetben értesülünk az eredményről, azért nem is biztos, h érdemes ipari mennyiségű hashajtóval tömni a saját kajánkat, amire ráraboltak.

Nem esett nehezemre új úticélt kijelölni, így Pamplónát is meglátogattuk, ahol júliusban tartják a szokásos bikafuttatást. A tévéből biztos ismerős, ahogy a szűk, kövezett belvárosi utcákon rohannak a helyiek és az egyre nagyobb számú turisták. Délelőtt a bikáknak van esélye kis bökdösésre, este viszont mennek az arénába, onnan pedig nem jönnek ki a saját lábukon.
Franciaország és Spanyol nagyon bejött a jersey-brit étkezés után. Pamplónában betérve egy találomra kiválasztott bárba eléképesztően finom ételekbe botlottunk. Én asszem vm panírozott, sonkával tömött articsókát falatoztam. A briteknek egyébként is kettéállt volna az agyuk attól, h a sonkákat, amiket éveken át érlelnek az erre specializált boltokban a szabad levegőn tárolják, ami a higiéniai előírásokra kényes természetüknek komoly kihívás. Az biztos, hogy néhány bürokrata jól elvan a betarthatatlan túlszabályozás erőltetésével. Olyan alapvető dolgokra kell embereket itt megtanítani, h mossanak kezet WC, orrfújás, stb. után. Tavaly előtt például influenza idején tartottak takonykampányt, de lehet már otthon is elkéne vm ilyesmi
Tehát, útban Spanyol felé belebotlottunk egy kalandparkba, még francia oldalon, amit spanyolból vissza meglátogattunk. Képzeljetek el egy erdőt, ahol a fákon platformok vannak, és egyikről a másikra kell eljutni, úgy hogy különböző kötélpályákat, mászófelületeket, lengő köteleket kellett használnunk. A leghosszabb drótkötélpálya, amin lecsúsztunk, több mint 50m-es volt. És nem ez volt a legparásabb, hanem az egyik lengőköteles ugrás, ahol először szinte függőlegesen zuhantunk (volna) mielőtt a kötél átlendített a másik oldalra. A kisebbik ilyet megugrottuk, de a nagyobbikat kihagytunk. Mindenesetre végigmentünk az egész pályán, aztán vissza Capebretonba.

Végül elindultunk hazafelé, ám Clermont-Ferrand-nál az autó egyik szíja megadta magát, így vontatás és hat extra nap iktatódott be a programba. Az első négy napban nagyon jól elvoltunk. Kiderült, h itt Jerseyvel ellentétben kissé több a kulturális örökség. Pl. itt gyakta le a rómaiakat Versongetorix, ismertebb nevén Asterix, II Orbán itt hirdette meg a keresztes hadjáratokat, Pascal pedig itt méricskélte a légnyomást. Elképesztő történelmi ereje van a város mindkét magjának. Van olyan falba épített szoborcsoport a nagy katedrális közelében, ami kb. ezer éves!!!
Végül visszaszereztük a franszoáz mekanik mösziőktől a működőképessé kalapált gépjárművet, amiért egy fityinget nem kellett fizetni, mert a biztosító mindent intézett, és még a kényszerszállodázást is minden zokszó nélkül állta. Mondjuk az előtte lévő öt nap autóban alvás után egyáltalán nem bántuk az IKEA-komfortot és a meleg vizet, valamint a privát toalettet. Nagy piros pont az itteni biztosítónak!

Először pedig csak két extra napot akartunk hozzácsapna a heti egyszeri pihenőnapunkhoz, hogy Veronikával meglátogassuk Dél-Franciaországot, aztán mivel elkezdtek szívózni, úgy döntöttünk, h három hétre megyünk, és nem megyünk vissza golfklubba. Ilyen volt a nyár.