2012. január 4., szerda

Nyári akció

Íme egy poszt amit egy hónapja raktam össze, de a gyenge net miatt meg magam miatt is csak most:

Legutóbb azt ígértem, hogy beszámolok arról, h miként sikerült az ozzykat megszaratni. Bizony volt idő, mikor sűrűn látogatták a mellékhelyiséget. Aztán arra is rájöttünk, h mivel nem minden esetben értesülünk az eredményről, azért nem is biztos, h érdemes ipari mennyiségű hashajtóval tömni a saját kajánkat, amire ráraboltak.

Többen biztos tudtok már róla, hogy az ozzykkal együtt az egész golfklubot otthagytuk augusztus közepén, és elindultunk Dél-Franciaországba, épp úgy, mint tavaly, most is Capebreton, Hossegor, Biarritz volt a fő cél. Szörfözésre is akadt alkalom, de most Veronikával utazva nem szólhatott az egész történet csak a hullámlovaglásról.

Nem esett nehezemre új úticélt kijelölni, így Pamplónát is meglátogattuk, ahol júliusban tartják a szokásos bikafuttatást. A tévéből biztos ismerős, ahogy a szűk, kövezett belvárosi utcákon rohannak a helyiek és az egyre nagyobb számú turisták. Délelőtt a bikáknak van esélye kis bökdösésre, este viszont mennek az arénába, onnan pedig nem jönnek ki a saját lábukon.

Franciaország és Spanyol nagyon bejött a jersey-brit étkezés után. Pamplónában betérve egy találomra kiválasztott bárba eléképesztően finom ételekbe botlottunk. Én asszem vm panírozott, sonkával tömött articsókát falatoztam. A briteknek egyébként is kettéállt volna az agyuk attól, h a sonkákat, amiket éveken át érlelnek az erre specializált boltokban a szabad levegőn tárolják, ami a higiéniai előírásokra kényes természetüknek komoly kihívás. Az biztos, hogy néhány bürokrata jól elvan a betarthatatlan túlszabályozás erőltetésével. Olyan alapvető dolgokra kell embereket itt megtanítani, h mossanak kezet WC, orrfújás, stb. után. Tavaly előtt például influenza idején tartottak takonykampányt, de lehet már otthon is elkéne vm ilyesmi

Tehát, útban Spanyol felé belebotlottunk egy kalandparkba, még francia oldalon, amit spanyolból vissza meglátogattunk. Képzeljetek el egy erdőt, ahol a fákon platformok vannak, és egyikről a másikra kell eljutni, úgy hogy különböző kötélpályákat, mászófelületeket, lengő köteleket kellett használnunk. A leghosszabb drótkötélpálya, amin lecsúsztunk, több mint 50m-es volt. És nem ez volt a legparásabb, hanem az egyik lengőköteles ugrás, ahol először szinte függőlegesen zuhantunk (volna) mielőtt a kötél átlendített a másik oldalra. A kisebbik ilyet megugrottuk, de a nagyobbikat kihagytunk. Mindenesetre végigmentünk az egész pályán, aztán vissza Capebretonba.

Ha jól emlékszem négy-öt éjszakát töltöttünk ott, egyik este pedig láttunk egy olyan bikaviadalt az egyik capebretoni autóparkoló mellett felállított arénában, ahol a matadorok nem köpennyel és karddal gyűrték a bikát, hanem amíg a segédek felidegesítették a jószágot, addig az egyik arc beállt középre, és amikor a bika ezerrel nekirontott, akkor átugrott felette, vagy kifordult vmelyik oldalra. A show részeként később önkénteseket is behívtak, h meneküljenek a bika elől, és nem kevés jelentkező akadt. A csúcs pedig az volt, amikor a gyerekverzióra került sor, és arra is bemászott vagy 50 lurkó a nézőtérről.

Végül elindultunk hazafelé, ám Clermont-Ferrand-nál az autó egyik szíja megadta magát, így vontatás és hat extra nap iktatódott be a programba. Az első négy napban nagyon jól elvoltunk. Kiderült, h itt Jerseyvel ellentétben kissé több a kulturális örökség. Pl. itt gyakta le a rómaiakat Versongetorix, ismertebb nevén Asterix, II Orbán itt hirdette meg a keresztes hadjáratokat, Pascal pedig itt méricskélte a légnyomást. Elképesztő történelmi ereje van a város mindkét magjának. Van olyan falba épített szoborcsoport a nagy katedrális közelében, ami kb. ezer éves!!!

Végül visszaszereztük a franszoáz mekanik mösziőktől a működőképessé kalapált gépjárművet, amiért egy fityinget nem kellett fizetni, mert a biztosító mindent intézett, és még a kényszerszállodázást is minden zokszó nélkül állta. Mondjuk az előtte lévő öt nap autóban alvás után egyáltalán nem bántuk az IKEA-komfortot és a meleg vizet, valamint a privát toalettet. Nagy piros pont az itteni biztosítónak!

Aztán sokatokkal sikerült összefutni, de addigra sajnos már kevés idő maradt, h mindenkit végiglátogassunk. A három hetesre tervezett nyaralásból, alig több, mint egy hét jutott a szülőkre, rokonokra és rátok. Sajna. Mindenesetre megvalósítottuk azt, amit itt ezek szerint nem nagyon szeretnek a munkáltatók, elengedni az alkalmazottakat a szezonban egy kis lazításra.

Először pedig csak két extra napot akartunk hozzácsapna a heti egyszeri pihenőnapunkhoz, hogy Veronikával meglátogassuk Dél-Franciaországot, aztán mivel elkezdtek szívózni, úgy döntöttünk, h három hétre megyünk, és nem megyünk vissza golfklubba. Ilyen volt a nyár.